Boldog Salkaházi Sára, a nyilasok áldozata
Magyarországi emléknapja: május 11.
Kassán született, édesapja, Schalkház Lipót korán meghalt, édesanyja igazgatósági tagként dolgozott tovább a részvénytársasággá alakított kassai Schalkház Szállónál. A szálló a művészek kedvelt találkozóhelye volt és ebből a keresetéből nevelte három gyermekét.
Sára Kassán végezte iskoláit, tanítónői diplomát szerzett és egy évig dolgozott is tanítónőként. Amikor az I. világháború után Kassa az újonnan létrejött Csehszlovákiához került, és a csehszlovák kormány hűségesküt követelt a tanároktól, Sára ezt megtagadta, ezért el kellett hagynia a pályát.
Határozott fellépésű fiatal lányként írják le, akinek ambíciója az volt, hogy újságíró, író lesz. Mikor elvesztette állását, könyvkötészetet tanult, húga kalapüzletében is dolgozott, felvidéki magyar lapokba írt, novellákat, tárcákat, életképeket közölt. Első írása 1919. február 2-án jelent meg Syphax álnév alatt a kassai Esti Újságban. Többnyire a kisebbségbe került magyarokról, a szegény munkásokról és nyomorban élő munkanélküliekről írt, nagy átérzéssel.
Életmódja az újságíróké volt. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene” – írta akkori életéről később.
1922-23 fordulóján néhány hónapig eljegyzett menyasszony volt, de kikosarazta vőlegényét, a későbbi gazdatisztet.
1927-ben ismerkedett meg a Schlakta Margit (az első női országgyűlési képviselő 1920-tól Magyarországon) által 1923-ban alapított Szociális Testvérek Társasága rend kassai tagjaival, és ez új irányt szabott az életének. Szociális tanfolyamokat végzett a rendnél, végül ellátogatott a budapesti anyaházba is, ahol stílusát túl modernnek találták, de nem voltak elutasítóak vele szemben.
1929-ben, harmincévesen, érett és felnőtt fejjel lépett be a Szociális Testvérek Társaságába, amit 1923-ban az a Slachta Margit alapított, aki az első női képviselő volt a magyar Országgyűlésben 1920-tól.
Sára testvér már elköteleződése előtt is nagy érzékenységet mutatott a szegények és kisemmizettek iránt egy olyan társadalomban, ahol a munka világában jelenlévőket elnyomták. A rendjének éppen ez lett az egyik karizmája: az élet minden területén élő emberekre, legyen az szociális, karitatív, egészségügyi, avagy a gyermek-, nő- vagy családvédelmi területhez tartozó, különös figyelmet fordítanak.
Sára testvér odafigyelt a munka megbecsülésére, a másokért való szolgálatra és a katolikus szervezetek kibontakozására. Ő is alapított egyesületeket, és ezeken keresztül próbált hatni a társadalomra. Üzenete az, hogy a keresztény ember nem független szereplője a világnak és a társadalomnak, hanem képes közvetíteni az evangéliumot a másik ember számára.
Hitéből fakadóan szenvedett vértanúságot 1944. december 27-én:
A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak. Valamennyi rendházuk telve volt velük, közülük majdnem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki ekkor a Bokréta utcai munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette. 1944. december 27-én zsidók után kutató nyilasok körbevették az otthont, négy embert és Bernovits Vilma hitoktatót is őrizetbe vették. Sára nővér az akció végén érkezett, de nem menekült el. Őt is magukkal vitték.
Salkaházi Sára halálának körülményei sokáig nem voltak ismertek. Húsz évvel később a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, mi történt.
A foglyokat este a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült, egy alacsony, fekete hajú nő – Sára nővér – a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett, és keresztet vetett.
Salkaházi Sárát 2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren avatták boldoggá, tízezres tömeg előtt. Ez volt az első Magyarországon celebrált boldoggá (illetve szentté) avatás 1083 óta.
Hősies embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1972-ben felvette a Világ Igazai közé. 1996-ban bátor magatartása és helytállása elismeréséül a belügyminiszter posztumusz „Bátorság érdemjelet” adományozott neki. Mivel Sára nővér a magyar állam politikai önkényének lett áldozata, a Szociális Testvérek Társasága 1997-ben jelképes kárpótlásban részesült.
2008. december 27-én Erdő Péter bíboros, prímás szentmise keretében felavatta a budapesti, újpalotai boldog Salkaházi Sára római katolikus plébániatemplomot és közösségi házat. (Címe: 1156 Budapest, Szerencs utca)
Salkaházi Sára boldoggáavatási eljárásának megkezdését a Szentszék 1997. januárjában engedélyezte, a bíborosi testület 2005. június 21-én zárta le az ügyet és engedélyezte a boldoggá avatást. Ezt követően került sor arra, hogy a Szentatya 2006. április 28-án aláírta és kihirdette a decretumot. A boldoggáavatás ünnepélyes kihirdetése (a boldoggáavatási szentmise)
2006. szeptember 17-én a budapesti Szent István téren (a Bazilika előtt) volt.
Összeállította: Eőry Zsolt